Hogyan nézett ki a goth stílus Magyarországon a 90-es években?

Bolhapiacok, klubok pincéi és ismerőstől másolt kazettás zenék. Így kezdődött a goth kultúra Magyarországon a 90-es években, és ez nehezen hasonlítható össze azzal, ami akkor Nyugaton zajlott.

A goth stílus a határok 1989 utáni megnyitásával érkezett Magyarországra, de hamar saját formát öltött, amelyet erősen meghatározott a helyi valóság. Kész szubkulturális ruhaboltok helyett átalakítások, bolhapiacok és kreativitás volt a jellemző. Az eredmény meglepően összeszedett lett, hiszen a nyugati hatásokat ötvözte azzal, ami éppen elérhető volt.

Ebben a cikkben megtalálod:

• honnan és hogyan jutott el a goth stílus Magyarországra, és hogyan nézett ki a színtér akkoriban
• mit hordtak, és hogyan építettek fel stylizációkat a nyugati boltokhoz való hozzáférés nélkül
• miben különbözött a magyar goth a nyugatitól, és mi maradt meg abból a korszakból napjainkig

Kezdjük is.

Hogyan jutott el a gótika Magyarországra, és mikor kezdődött mindez?

A gótika mint szubkultúra a 80-as évek második felében kezdett beszivárogni Magyarországra, de az igazi virágzás 1989 után következett. A határok megnyílása kazettákhoz, külföldi lapokhoz és az első keleti-nyugati kapcsolatokhoz való hozzáférést hozott. Éppen a zenén keresztül, főként a post-punk és a darkwave révén, találtak rá egyre többen erre a stílusra, és kezdtek el valami többet keresni az átlagos rockzenénél.

Nagy szerepük volt a helyi rádióadóknak és az alternatív zenét játszó műsoroknak, valamint a kézről kézre járó kazettáknak. Valaki hozott Berlinből vagy Bécsből egy The Cure- vagy Sisters of Mercy-lemezt, a többiek meg úgy itták magukba, mint a szivacs. A zene köré egy meghatározott öltözködési stílus kezdett kialakulni, ami a 90-es évek Magyarországán kicsit másképp nézett ki, mint nyugaton, hiszen a körülmények is egészen mások voltak. Érdemes megjegyezni, hogy a gótika esztétikája évtizedek alatt hosszú utat tett meg azóta az úttörő kezdetektől.

Hogyan néztek ki a gótikus outfitek a 90-es évek Magyarországán, és honnan szerezték be a ruhákat?

A 90-es évek magyar gótikája jól mutatja, mennyire képes a kreativitás pótolni a vastag pénztárcát. Alternatív ruhaboltok szinte nem is léteztek, és amit a hagyományos üzletekben lehetett találni, az ritkán volt alkalmas gótikus összeállításokhoz. Az emberek boldogultak, ahogy tudtak, és sokszor az eredmény igazán érdekes lett.

Fekete ruhák a piacról, átalakítások és importált ritkaságok

A piac volt akkoriban a bevásárlás igazi központja. A budapesti Ecseri piacon vagy a helyi vásárokon lehetett találni szintetikus fekete nadrágot, vastag szegecses öveket vagy használt bőrdzsekiket. A minőség változó volt, de az ár lehetővé tette a kísérletezést.

Az átalakítások külön fejezetet érdemelnek. Egy egyszerű fekete ing új gombokat kapott, extra fűzést vagy kézzel felvarrt láncokat. Akinek volt érzéke a varráshoz, annak komoly előnye volt, mert bármiből csinálhatott olyasmit, ami úgy nézett ki, mintha egyenesen egy nyugati magazinból lépett volna ki. Az importált darabok, például szegecses bőr karkötők vagy hálós kesztyűk, ismerősök között jártak körbe, mint valódi kincsek.

Mit hordtak, és hogyan kombinálták mindezt nyugati boltok nélkül?

Az alap a fekete szín volt, minden árnyalatban és textúrában, a matt pamut pólótól a fényes szintetikus anyagokig. Ehhez jöttek a magas derekú, bő szabású nadrágok, néha egy övhurokra akasztott lánccal, vagy nehéz anyagból készült hosszú szoknyák, amiket egy sima boltban is meg lehetett venni, és egyszerűen csak hozzá kellett igazítani a többihez.

A kombinálás ösztönön és mások megfigyelésén alapult. A nehéz bakancsok, leggyakrabban katonai vagy munkáscipők, szinte mindenhez passzoltak, és könnyen beszerezhetők voltak. Az összképet a piacon vett keresztes vagy pentagramos ékszerek és a saját kezűleg festett táskák egészítették ki. Az eredmény eklektikus volt, de éppen ez adta meg azoknak az outfiteknek a saját hangulatát. A kérdés, hogy a gótikus szubkultúra kiállta-e az idő próbáját, ma ugyanolyan aktuális, mint valaha.

Hol gyűlt össze a lengyel gót szcéna, és mit jelentett ez a megjelenés szempontjából?

A 90-es években a szubkulturális élet középpontjai a nagyvárosok klubjai és kávézói voltak. Varsó, Krakkó, Wrocław, a Háromváros, Łódź, mindegyiknek megvolt a maga gyülekezőhelye, általában valami pinceklub alternatív zenével vagy egy rockbár, ahol fekete ruhás emberekre lehetett bukkannia az embernek. Ott alakultak ki a helyi stílusváltozatok, mert az ember figyelte a többieket, ellesett megoldásokat, és cserélt elérhetőket varrónőkhöz vagy piaci standokhoz.

A megjelenés szorosan összefüggött azzal, hova járt az ember. Darkwave- vagy post-punk-koncertekre inkább a teatrálisabb vonal ment: hosszú kabátok, nehéz bakancsok, sok ezüst. Egy hétköznapi kávézós találkozóhoz elég volt egy fekete ing férfiaknak, jól szabott nadrág és egy hangsúlyos kiegészítő. Nem volt egyetlen kötelező összeállítás, mert minden közösség kialakította a saját stílusát.

A fesztiválok és találkozók külön szerepet játszottak. Kisebb városokból vonzottak embereket, ahol a szcéna túl kicsi volt ahhoz, hogy egyáltalán létezzen. Sokaknak ez volt az első alkalom, hogy olyanokkal találkoztak, akiknek jobb ruhákhoz volt hozzáférésük, vagy tudták, hogyan kell valamit megvarrni. Innen kerültek haza az inspirációk Białystokba, Rzeszówba vagy Opoléba.

Miben különbözött a lengyel 90-es évek gót stílusa attól, ami Nyugaton zajlott?

Nyugaton már a 80-as évek végétől működtek gót ruházati boltok. Lengyelországban ilyesmi egyszerűen nem létezett. Ez nagyobb kreativitást kényszerített ki, de azt is jelentette, hogy a lengyel változat eklektikusabb és kevésbé egységes volt, mint amit a londoni vagy berlini fotókon lehetett látni.

A nyugati stylizációk abból az időszakból gyakran kidolgozottabbak voltak konkrét alstílusok szempontjából, mint a viktoriánus gót vagy a deathrock. Lengyelországban ezek a határok elmosódtak, mert az anyagokhoz való hozzáférés teljesen más volt. Valaki hordhatott deathrock-stílusú cipőt, saját kezűleg varrt vintage szoknyát és egy katonai bizományiból szerzett dzsekiket, és senki nem tekintette ezt stílushibának.

Azt vettem észre, hogy ez az improvizáció adott valamit a lengyel szcénának, ami a nyugati megfelelőkből kicsit hiányzott: a lazaságot abban, ahogy különböző esztétikai világokból való dolgokat lehetett kombinálni. Az eredmények néha meglepőek voltak, de ritkán unalmasak.

Mi maradt meg abból a korszakból, és látható-e ez a mai összeállításokban?

Abból az esztétikából sok minden él még ma is, bár megváltozott formában. A vastag talpú, nehéz bakancsok, a bő fekete ingek, az arany helyett az ezüst, a különböző textúrájú anyagrétegek mind visszatértek, és könnyedén megtalálod őket a mai alternatív összeállításokban. Ha jobban meg szeretnéd érteni a gótikus divat szabályait és elemeit, érdemes egy átfogóbb áttekintést olvasni a témáról.

Egy elem különösen jól túlélte az idők próbáját: az átalakítások és a különböző forrásból összerakott ruhák szemlélete. Veszel valamit a turkálóból, felvarrsz egy másik gallért, hozzáadsz néhány fémveretet, és kész. Ez nem a szűkös büdzsé kérdése, egyszerűen ennek a fajta öltözködésnek van értelme, és érdekes eredményt ad. Érdemes tudni, hogy fémvereteket, szegecseket és csatokat ma már varráskellékes boltokban vagy online is kaphatsz pár száz forintért, és teljesen megváltoztathatják egy egyszerű dzseki vagy öv hangulatát. Gyakori hiba a túlzásba esés: három-négy elem elég ahhoz, hogy a ruha átgondoltnak hasson, nem véletlenszerűnek.

Az is látható, hogy a 90-es évek lengyel színtere sokakat megtanított rugalmasan kombinálni azt, ami éppen elérhető volt. Ma ez inkább előny, mint szükségszerűség. Valaki viktoriánus blúzt párosít katonai nadrággal, valaki más gótikus kiegészítőket hord teljesen hétköznapi ruhákhoz, és ez is működik. Ez a szabadság a különböző árkategóriájú és stílusú darabok keverésében az egyik leghasznosabb tanulság, amit az a korszak hagyott maga után, és gyökerei mélyen nyúlnak vissza a gótikus divat évtizedeken átívelő fejlődésébe. Még egyetlen markáns kiegészítő is, például egy széles bőröv masszív csattal vagy egy geometrikus medálos ezüst nyaklánc, egyértelmű irányt adhat az egész összeállításnak anélkül, hogy az egész szekrényt újra kellene gondolni.

A 90-es évek magyar goth világa - amit érdemes megjegyezni

A 90-es évek magyar goth színtere a korlátokból és a leleményességből nőtt ki, nem kész bolti szettekből. Amit akkor átalakításokból és bolhapiacok kincseiből hoztak össze, abban sokkal több egyéniség volt, mint nem egy katalógusból rendelt kész lookban. Sok akkori megoldás, mint a rétegzés, a nehéz bakancsok vagy az arany helyett ezüst, ma is jól működik.

Ha ez a hangulat közel áll ahhoz, amit te magad is szívesen hordasz, nézz be a Gotyka boltba, ahol hasonló szellemű ruhákat és ékszereket találsz, anélkül hogy bolhapiacokat kellene végigjárnod.